Kicsi korom óta tudom, hogy óvodás korú gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Ez az álmom 2017-ben teljesült, amikor diplomát szereztem. Ugyanebben az évben kezdtem el óvodapedagógusként dolgozni a Csip-Csup Csodák Magánóvodában, ahol még egy vágyam teljesülhetett, hogy kis létszámú csoportban foglalkozhatok gyermekekkel. Ez azért is fontos számomra, mert ebben a formában könnyebben észrevehetem egy-egy gyermek egyéni igényeit, hiszen minden gyermek más és más, esetleges részképesség zavarát, melyet a fejlesztő pedagógusokkal konzultálva sikeresen fejleszthetünk, hiszen ebben a korban lehet a legeredményesebb a fejlesztés, ennek elmulasztása a későbbi iskolai évek során hatványozottabban jelentkezik a tanulási zavarok tekintetében.
Számomra elengedhetetlen a szülőkkel való együttműködés, a kölcsönös bizalom a gyermek fejlődése érdekében.
Nagy öröm számomra, amikor láthatom, hogy a kezdetekben az anyukájához nagyon ragaszkodó kisgyermek eljut odáig, hogy édesanyja nélkül is biztonságban, szeretetben érzi magát, napról-napra kinyílik előttünk. Ehhez a beszoktatás folyamatában a gyermek igényeihez alkalmazkodva, a szülőkkel együttműködve, rugalmasan alakítjuk ki az érzelmi biztonságot, a gyermek fokozatos leválását a családról.
Fontos részemről a mintaadás, a példamutatás, hiszen ez egy életre szóló útravaló az óvodás évekből. Fontos, hogy hitelesnek lássanak a gyermekek, nemcsak mint óvodapedagógust, de embert is, - erősségekkel, gyengeségekkel, hibákkal együtt, a mindig újrakezdés lehetőségével kapjanak ízelítőt az életben előforduló nehézségek, változások tekintetében is.
Mottóm: "A gyermekek olyanok, mint a virágok. Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad. Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik. Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek. Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad. Mindegyiknek van levele, szára, virága - hasonlóak, de mégis különbözőek. Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra. Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják. Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa. Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi. Nem hasonlíthatom össze őket egymással. Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska. Csak más. Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje. Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket, rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben, a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk, és gyönyörködöm bennük, ahogyan nőnek, erősödnek,kivirágzanak." Friedrich Fröbel