Mindig is szerettem a gyerekeket. Nagyon jól kijöttem velük és elkápráztatott, mennyi szeretet és őszinte érzelem van egy óvodásban. Így született az elhatározás, hogy miután két kisfiamat főállású édesanyaként felneveltem, elvégezzem a dajkaképzőt. Ennek már 8 éve és azóta is töretlen lelkesedéssel és vidáman indulok dolgozni reggelente.
Számomra ez többet jelent, mint egy munka, ez az életem fontos része. Minden gyerekekkel eltöltött nap olyan mint, egy ajándék. Éppen ezért úgy tekintek a gyerkőcökre, mintha a sajátjaim lennének. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak, a dajkájuk legyek, hanem valaki, akire szeretettel tekinthetnek és akivel játszani, fogócskázni, vagy akár még viccelődni is lehet.
Saját gyermekeim példáján tanultam meg, hogyan lehet egyengetni az útjukat és támogatni őket abban, amit igazán szeretnek. Munkám során is próbálok erre a lehető legjobban törekedni, annak érdekében, hogy mindenki a számára leginkább megfelelő bánásmódban részesüljön.
Az óvodapedagógusokkal történő kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés segíti a sikeres óvodai nevelőmunkát. Számomra fontos a szülőkkel történő együttműködés, a bizalmuk, az elégedettségük.